Látnivalók

---

XIII. századi református templom (Alvótemplom) - Az egész község nevezetes, de külön érdemes megnézni a református templomot. Az egytornyos, egyhajós, támpilléres szentélyű teremtemplomot román kori résablakok, kora reneszánsz szentségház, szamárhátíves sekrestyeajtó, a nyugati homlokzaton betlehemi csillagos, háromszintes, alacsony gúlasisakos torony jellemzi. A külső falon körülbelül térdmagasságban jelzés: idáig ért a víz 1970-ben. A bejárat mellett ez olvasható: "Nagygéc, faluközpont, nemzeti emlékhely. A szándékos falurombolás mementója, a megőrző és újjáépítő igyekezet jelképe."

A XIII. században a Szent Péter tiszteletére román stílusban emelt kistemplom két részből áll, a hajó még az Árpád-korból, a szentély Mátyás király korából való. A templomot a XV. század második felében késő gótikus stílusban kibővítették: a hajóját meghosszabbították és támpilléres szentéllyel kibővítették. Henszlmann Imre közölte a leírását: "A szentély egyik ablaka fölött három nyitott virágból, több bimbóból s levélből álló fűzér egy dúsabb kompozíciójú és önálló szatmári festészeti iskolára gyaníttat." Régen kis fatornya volt, a mai homlokzat előtti tornyot 1896-ban emelték.

A templom előtt emléktábla található és a templomkertben felállított táblákon a Zsoltárok könyvéből olvashatók idézetek.

Géci - sűrű - Keményfa ligeterdő. Az erdőben néhány védett és számos ritka növényfaj fordul elő: a szálkás pajzsika, a bársonyos görvélyfű, a borostás sás, a kétlevelű sarkvirág, a zöldes sarkvirág, a széleslevelű nőszőfű és a réti kardvirág. Említést érdemel továbbá a közép fakopáncs, a fekete fakopáncs, a holló rendszeres költése.

Szomjas-kert- régi temető - A koros fűz- és szilfák között bodza, fiatal gyümölcsfák és a borostyán teszi nehezen járhatóvá a területet. A régi sírkövek közé hagymás virágok (tőzike, nárcisz) szabadultak ki. Egyes fák mellmagassági törzskerülete eléri a 400 cm-t. A temetőt nem gondozzák, teljesen elhagyatott.

Magtár épület - A több, mint 100 éves többszintes gazdasági épületben helytörténeti és postatörténeti kiállítás foglal helyet.

Faluközpont, nemzeti emlékhely - Az elnéptelenedett Nagygéc faluközpontjában található a román stílusban épített református templom, amely mellett egy koros kocsányos tölgy magasodik. A templommal szemben régi parasztház áll. A parkkal szemben egy jó állapotú magtár látható.
 

Nagygéci "szellemfalu" - 1981-ben az 1970-es árvízben elpusztult Nagygéc községet Csengersima település közigazgatási területéhez csatolták. 1339-ben Szárazberki Lászlót, a település birtokosát hamis pénz veréséért máglyán megégették és Tamás erdélyi vajda kapta meg az ő birtokrészét.  A települést a Rákóczi-szabadságharc, az 1709. évi pestisjárvány és az 1717. évi tatárbetörés szinte elnéptelenítette. Lakói a közeli rozsályi és szatmári várban kerestek menedéket.

Elpusztult épületek: A falu jelentősebb épületeinek pusztulása már jóval az 1970-es árvíz előtt megkezdődött. 

Árvízi Emlékpark - A község egykori temploma előtt felépített monumentális, kétszáz négyzetméteres emlékművet 7 hófehér oszlop alkotja, amelyek mindegyike a település nevét alkotó egy-egy betűt tart.   Előtte gránittömb áll, rajta az egykori nagygéciek névsorával és a Kormorán együttesnek az elsodort falu emlékére írt dalszöveg-részletével.

Hősi Emlékpark
 

Domahidy és Luby síremlékek

Szomjas kert - Vizes mélyedés, változó korú fűz- és nyárfákkal. Közvetlen a mélyedés mellett egy régi temető található. A temetőben koros hazai nyár, kocsányos tölgy és egy bokrétafa áll. A fák mellmagassági törzskerülete eléri a 340 cm-t.

Czagány Kálmán Emlékház - Nagygéc emlékeinek megőrzésében jelentős részt vállalt Czagány Kálmán, építész, művészettörténész, aki az "Örökségünk Őrei" ifjúsági műemlékes szervezet segítségével kísérletet tett egy emlékhely kialakítására. Azzal, hogy a lakatlan falu romos templomának szétszedését, elszállítását meggátolta, lehetőséget teremtett az egyedülálló törekvés megvalósulására. Szemben helytörténeti emlékház épült, ami egy háromosztatú, rakott sárfalas, szalmafedésű népi lakóház, a Szabolcs és Szatmár déli határain fekvő Penészlekről került ide.
 

Régészeti feltárások - A Szamos-parti Csengersima határában a határátkelő tervezett bővítését megelőző régészeti feltárások 1998 októberétől folytak.  A rendkívül intenzív, nagy kiterjedésű lelőhelyen több mint 3 hektár feltárása történt meg. Ilyen volumenű munkálatokra először került sor a Szatmári síkságon. Maga a lelőhely az egykori Erge patak (jelenleg csatorna) teraszán húzódik.  A feltárt objektumok közül a legkorábbiakat a középső bronzkori Ottományi kultúra időszakára keltezhetjük. Ezt a települést nagy valószínűséggel elárasztotta az Erge patak vize, sárga agyagos réteggel borítva be. A bronzkori objektumok többsége némileg későbbi időszakra keltezhető: a Felsőszőcsi kultúra épületei, tároló és szemetes gödrei kerültek elő nagy számban gazdag kerámiaanyaggal és számos bronztárggyal, valamint egy öntőminta töredékével. Itt kell megjegyeznünk, hogy az országhatár másik oldalán is folyt kisebb szondaásatás a szatmárnémeti múzeum régészeinek irányításával. A felsőszőcsi település egyik legérdekesebb együttese - egy bronztűkből álló együttes - ott látott napvilágot. A felsőszőcsi kultúra objektumaiban fel-feltűnnek a Gáva kultúrára utaló cserepek is, és - ha nem is nagy számban - előfordult zárt gávai együttes is. A bronzkor után hosszú ideig lakatlan volt a terület. Majd az I. század legvégétől - II. század legelejétől mutathatók ki ismét a megtelepedés nyomai. Az ekkor itt élő lakosság az - elsősorban kézzel formált - kerámia típusai alapján részben dák, részben germán lehetett. A település folyamatosnak tűnik igen hosszú időn keresztül. A III. század második felétől leletanyaga gyökeresen megváltozik: előtérbe kerül a szürke, korongolt (és gyakorta pecsételt díszű) kerámia, igen sok a római jellegű szemcsés, korongolt fazék. Voltak festett tálak, mécses- és üvegtöredékek. Hat rostélyos fazekas-kemence is előkerült. Az ipari tevékenységre e mellett öntőtégelyek, vasbucák, valamint a romániai oldalon előkerült fogó utal. Igen gazdag a császárkori telepek fémanyaga: fibulák, kisebb vastárgyak, lándzsahegy, sarkantyú, valamint egy igen finom kivitelű, filigrándíszes arany fülbevaló. A császárkori település felhagyása után néhány évszázadig ismét lakatlan a terület. A VIII-IX. századi objektumok száma csekély, a kicsiny település az Erge patak közelében keskeny sávban húzódhatott. A kerámia mellett egy sarkantyú keltezhető erre az időszakra. A leletanyag jelenleg a Jósa András Múzeumban található.