Nagygéc az ország északkeleti szegletében, az Észak-Alföldi Régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Csengeri Járásában, a Szatmári-sík kistáj területén, a román-magyar határtól néhány kilométerre található.

Megközelíthető a 49-es számú főútvonalon Mátészalka irányából, valamint Fehérgyarmat felől és Csenger várossal összekötő révátkelő segítségével, gyalogosan, illetve kerékpárral. Legközelebbi vasútállomás a szomszédos Csenger városban van. A falutól 3 km-re található a csengersimai román-magyar határátkelő.

A Szamos folyó a romániai Szatmárnémeti térségében 1970. május 13-án estefelé 9 helyen átszakította a gátjait és a kiömlő víz éjjel 11 órakor zúdult rá Nagygécre. A "szellemfalu" megközelíthető Szatmárnémeti felől is.

A falut 1981-ben Csengersimához csatolták ma annak külterülete, így a 49. sz. főútról a román határ előtt jobbra le kell térni. Egy bekötőút visz a településre, a bozótosban útszéli Krisztus mutatja, hogy a Szamos áradása előtt még sokan lakták. Az Erge patak mellé települt község egykor orsós alaprajzú lehetett, később kétutcássá fejlődött, a XVIII. században pedig még egy merőleges utcája is kialakult. 1970. május 13-án éjjel a Szamos áradása Nagygécet és Komlódtófalut elpusztította. Ezután Nagygéc kihalt, a lakosok elköltöztek. Új házat nem emelhettek, mert 1973-ban a Minisztertanács építési tilalmat rendelt el. A tilalmat 1993-ban feloldották.

Területe teljesen sík, az Alföld része. Délkelet felől északnyugatnak lejtő síkság, melyet különböző mértékben feltöltött elhagyott folyómedrek hálózata borít. Területén szántóföldek, rétek és kisebb vizes területekkel, nádasokkal tarkított erdősávok találhatók. A talajtakaró teljes egészében öntésanyagokon kialakult, talajvízhatás alatt álló réti és lápi talajokból áll. Délen nyers öntéstalajok, északabbra mocsári erdőtalaj uralja a területeket. 

A települést a Szamos folyó félkörívben öleli körül, melynek partját részben érintetlen ártéri erdők borítják.

A mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati övek határán fekszik a település. Az évi napsütéses órák összege 1960-1970 óra, a középhőmérséklet 9,6-9,7 ° C, a csapadék évi 650-670mm közötti. Az uralkodó szélirány az északi és a déli. 

A terület az észak-alföldi flórajárásba tartozik, jelentősebb potenciális erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a füzesek, valamint a fűz-nyár- és elegyes-ligeterdők. Ezek közül idős tölgy, szil és kőris erdőrészek még fellelhetők a területen. A mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek kisebb területet borítanak. A lágyszárú fajok közül a pázsitlevelű nőszirommal, a csomós palkával és az erdei madárhúrral találkozhatunk. Környezetében jelentősnek mondható több mint 150 hektáros erdőgazdálkodás alatt álló erdőterület található külterületén. Az erdőterületek közül a Bűr-erdő és Géci-sűrű állományai megyei védelem alatt állnak. A védelem több mint 120 hektárnyi területre terjed ki az idős tölgy, kőris és szil állományok védelmében. 

Jellemző vadállománya a nyúl, a fácán, az őz, a róka, valamint különböző madár és egyéb apróvadak.