Nagygéc
az ország északkeleti szegletében, az Észak-Alföldi Régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye Csengeri Járásában, a Szatmári-sík kistáj területén, a román-magyar
határtól néhány kilométerre található.
Megközelíthető a 49-es számú főútvonalon Mátészalka irányából, valamint
Fehérgyarmat felől és Csenger várossal összekötő révátkelő segítségével,
gyalogosan, illetve kerékpárral. Legközelebbi vasútállomás a szomszédos
Csenger városban van. A falutól 3 km-re található a csengersimai román-magyar
határátkelő.
A
Szamos folyó a romániai Szatmárnémeti térségében 1970. május 13-án estefelé
9 helyen átszakította a gátjait és a kiömlő víz éjjel 11 órakor zúdult
rá Nagygécre. A "szellemfalu" megközelíthető Szatmárnémeti felől is.
A falut 1981-ben Csengersimához csatolták ma annak külterülete, így
a 49. sz. főútról a román határ előtt jobbra le kell térni. Egy bekötőút
visz a településre, a bozótosban útszéli Krisztus mutatja, hogy a Szamos
áradása előtt még sokan lakták. Az Erge patak mellé települt község egykor
orsós alaprajzú lehetett, később kétutcássá fejlődött, a XVIII. században
pedig még egy merőleges utcája is kialakult. 1970. május 13-án éjjel a
Szamos áradása Nagygécet és Komlódtófalut elpusztította. Ezután Nagygéc
kihalt, a lakosok elköltöztek. Új házat nem emelhettek, mert 1973-ban a
Minisztertanács építési tilalmat rendelt el. A tilalmat 1993-ban feloldották.
Területe teljesen sík, az Alföld része. Délkelet felől északnyugatnak
lejtő síkság, melyet különböző mértékben feltöltött elhagyott folyómedrek
hálózata borít. Területén szántóföldek, rétek és kisebb vizes területekkel,
nádasokkal tarkított erdősávok találhatók. A talajtakaró teljes egészében
öntésanyagokon kialakult, talajvízhatás alatt álló réti és lápi talajokból
áll. Délen nyers öntéstalajok, északabbra mocsári erdőtalaj uralja a területeket.
A
települést a Szamos folyó félkörívben öleli körül, melynek partját részben
érintetlen ártéri erdők borítják.
A mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati övek határán fekszik
a település. Az évi napsütéses órák összege 1960-1970 óra, a középhőmérséklet
9,6-9,7 ° C, a csapadék évi 650-670mm közötti. Az uralkodó szélirány az
északi és a déli.
A terület az észak-alföldi flórajárásba tartozik, jelentősebb potenciális
erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a füzesek, valamint a fűz-nyár-
és elegyes-ligeterdők. Ezek közül idős tölgy, szil és kőris erdőrészek
még fellelhetők a területen. A mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek kisebb
területet borítanak. A lágyszárú fajok közül a pázsitlevelű nőszirommal,
a csomós palkával és az erdei madárhúrral találkozhatunk. Környezetében
jelentősnek mondható több mint 150 hektáros erdőgazdálkodás alatt álló
erdőterület található külterületén. Az erdőterületek közül a Bűr-erdő és
Géci-sűrű állományai megyei védelem alatt állnak. A védelem több mint 120
hektárnyi területre terjed ki az idős tölgy, kőris és szil állományok védelmében.
Jellemző vadállománya a nyúl, a fácán, az őz, a róka, valamint különböző
madár és egyéb apróvadak.